gyula fotó

Gyula város objektív nélkül

Objektív nélkül fotózni nem érdemes. Ebben a menüpontban mégis olyan anyagokat közlünk, melyek készítésekor leemeltük az objekítvet a gépről és helyette egy szubjetívet tekertünk fel.


Objektív nélkül

A nyíllal meglőtt vadkacsa sorsa jóra fordult

Egy novemberi reggelen 2011-ben mint máskor is, emberek jöttek. Kis emberek vagy közepesek, már nem emlékszem. De jó, - gondoltam - milyen korán kapunk egy kis kedvességet.  Össze is gyűltünk gyorsan a partról bedobott elemózsia reményében. Mi vadkacsák békében élünk, de egy ilyen csoportos ételosztásnál akad egy-egy civakodás, lökdösődés. A körénk hulló eledelt gyorsan összekapkodtuk. Volt még egy vízen úszó falatka, egész közel mentem érte, de ekkor valami nagy fájdalmat éreztem. Valami iszonyatos csattanás és nyilalló, húson áthatoló borzalom jött fentről.

Prohászka Zsolt (1969-2012) az örök vasember

Éveken át tartó kemény kitartással,  példás helytállásoddal, teljesítményeiddel olyat mutattál nekünk, amire mindig emlékezni fogunk. Azt tetted, amit megfogadtál, ahogy mondtad, úgy cselekedtél. Úgy éltél, ahogyan kellene mindannyiunknak, nagy célokat tűztél ki és elérted őket. Búcsúzunk tőled, kortársunktól.  Álljon itt néhány sor tőled, rólad:

„- Úgy gondolom, hogy az ironman verseny nem más, mint önmegvalósítás. A versenyzőnek elsősorban nem a társakkal, hanem saját magával kell megküzdenie.”

„Nagyon jól érzem magam a munkám során, és a sportolás közben is, és remélem, hogy sokszor tudok még példát mutatni a gyulai és a Békés megyei fiatalságnak."

Köszönjük Zsolt, emlékezni fogunk rád! Jó ember voltál, talán ezért is van most szükség rád ott fent! Hiszem, hogy még találkozunk, Isten nyugosztaljon! (P.S)

 

 Prohászka Zsoltról szóló anyagok és egy vele készült riport a Gyulai Hírlapban, vágatlanul:
(kattintson a képekre!)

Gyulai Hírlap 1993. július 2.

 

Gyulai Hírlap 2001. augusztus 31. Prohászka Zsolt, a gyulai vasember:

 

Gyulai Hírlap 2002. szeptember 6:


 

Szervusz Öreg, mesélj

Meséld el, mióta állsz itt, hány ember ment el melletted, hányan álltak meg előtted, körbejártak-e, felnéztek rád? Szóltak-e hozzád, és jól vagy-e? Mindenkit ismersz tudom, emlékeid vannak, őrzöd őket. Bennünket őrzöl, rólunk szólsz, mi vagyunk rajtad. Fújtak itt mindenféle szelek, de te ugyanaz vagy mint régen. Nem nézel sem jobbra sem balra, kortalanul állsz némán. Múltunk vékony szeleteit évgyűrűid rejtik.

Billy Cobham és a Morgan Workshop Budapesten

Vannak nevek, melyeket ha kimondunk bizonyos körökben, vagy meghallunk, felkapjuk a fejünket. Billy Combham. Teli találat volt a rendezők részéről meghívni Budapestre a Népligetbe a Szeptemberfeszt rendezvényre az amerikai Jazzdobost, a világ egyik legjobb jazzrock "drummerét". A szervezők elmondták, hogy egy éve készülnek erre a hétvégére, ahol  több színpadon szinte reggeltől estig három napon át koncerteket hallagthatnak az emberek, mindezt díjmentesen.

Fülesbagoly fenn a fán

Vasárnap délelőtt csörgött a telefonom. Egy ismerősöm keresett, nem vagyok-e mozgásban, ugyanis egy a fészkéből kiesett bagolyfióka segítségre szorul, a várkertben egy gesztenyefa alatt ücsörög. Jó lenne, ha el tudnék menni és megnézni mit lehet tenni az érdekében. Ez közérdek, de legalábbis bagolyérdek - gondoltam, és bár erre az időre egy bolhapiaci sétát terveztem, nyugalmi állapotból a hír hallatán mozgásba jöttem.

A kiskocsid pihen, madárkád is jóllakott

Járod az utad, minden nap látlak. Könnyű kartonokból építesz magas bálákat kétkerekű fa kocsidon, sárféktől elnehezült kerekeit gördítve magad előtt tolod. Aprópénzt kapsz érte, megbecsülöd, tudom. Ízzadt homlodokon a küzdelmes életed verejtéke ül. Láttalak már reggel, nappal és sötétben is. Fiatal vagy, testvéred kórházban, édesapád meghalt, kalickájában madárkád vár otthon.

Ajánlat