Megkóstultunk egy egyszerű magyar lángost, ilyen volt

Ritkán eszem ezt a hagyományos magyar  ételt, ami tulajdonképp egyszerű recept alapján készül, de tegnap úgy gondoltam egy korán kelős rohangálós reggel után, hogy eszek egyet. Sajnos fotót nem készítettem, mint ahogyan máskor szoktam, de jó okom volt rá... (erről később)
Nem szokásom a nyilvános reklamálás, ha problémám van valamivel, azt ott jelzem, ahol tapasztalom, nem rohanok (egyből) a nyilvánossághoz. Még mielőtt az ijedtségtől kiesik a lángost sütő kezéből a kiemelő eszköz és elmerül a forró olajban, szólok, hogy nem lesz rá oka, ugyanis csak jót tudok mondani a helyről, a kiszolgálásról.
Tudom, hogy amikor eszembe jutott ez a reggeli, pont egy „sorbanállós” időpontra esett, ezért úgy gondoltam, telefonon „kérek időpontot”. :-D Kaptam is a hívástól számított 20 perccel későbbre. Semmi gond ezzel, sőt, így még előtte be tudtam ugrani két helyre. A telefont azonnal felvették, gyorsan megbeszéltük mit szeretnék és mivel tudtam, hogy sok a dolguk, nem szaporítottam a szót tovább.
Pár percet késve megérkeztem, a lángosom már elő volt készítve. Épp Laci (ha jól tudom a tulajdonos) volt a kiszolgáló, akit amúgy jó kedélyéről is ismerek, így  most sem maradt el néhány gyors, kedves pénteki napindító poén, szó.
Fizettem és eljöttem.
Megérkezéskor még meleg volt, a papír amibe csomagolták, nem csucsogott az olajban, ami azt jelentette számomra, hogy lecsöpögtették, már amennyire lehet és elvárható.
Mint ahogyan egy szép téli táját leírni, az erdő illatát elmesélni nem lehet, úgy fotó nélkül egy ételről és annak ízéről meggyőzően mesélni sem könnyű. Mégis azért teszem, mert tényleg nagyon meg voltam elégedve vele az utolsó falatig. A tészta tökéletesen átsült, sehol nem volt túlkapatva, épp annyira és ott ropogott, ahogyan és ahol kellett. Sokan azt gondolják, hogy egy egyszerű ételt nem lehet elrontani. Pedig nagyon is. Itt azonban minden olyan általam már máshol tapasztalt gyenge pont ki volt iktatva. A tészta gyönyörűen meg volt kelesztve, rugalmas, jól „fosztható” volt. Összenyomás után szépen visszanyerte formáját, mint egy jól sikerült, szépen átsült kenyér. Persze nem hobbim a „lángosnyomkodás”, de amikor elragad valami, akkor hajlamos vagyok mélyebben elmerülni benne. Akár egy lángos szerkezetében is. :-D
Visszakanyarodva az írás elejéhez: azért nem készítettem fotókat és illusztráltam az egészet, mert  nem gondoltam, hogy egy átlagosnak induló lángosevés ilyen élménnyel is járhat. Ezt persze már bánom. Mire észbe kaptam, már alig volt belőle. Annyira megnyert ez a (túlzás nélkül állítom) szinte tökéletesre sikerült egyszerű, hagyományos magyar népi étel, hogy máskor is fogok belőle vásárolni, de akkor már valami tuning változatot.

Az ír