Felicita apartman Gyula

Gyöngytyúkhúsleves a Gyula Rouge étteremben

A tyúkhúsleves azok közé az ételek közé tartozik, amelyeknél nehéz elvonatkoztatni az otthoni élményektől, a nagymama receptjeitől. Egy olyan fogásról van szó, amelyet a legtöbben rendszeresen fogyasztanak otthon, így az étterembe érkezve is határozott, jól rögzült ízélményekkel ülnek asztalhoz - ugyanakkor talán nyitottan is. Az otthoni lassan főtt, illataival is asztalhoz csalogató leves nemcsak ízeket ad, hanem elvárásokat is kialakít a vendégben. Egy éttermi változat esetében ezért számomra az is kérdés volt, mennyire tud közel kerülni ehhez a megszokott, biztos ponthoz. Ez valódi kihívást jelent a konyha számára.
Teljesen ötletszerűen, bejelentés nélkül érkeztem a Gyula Rogue étterembe egy szombat esti időpontban. A személyzetnek nem jeleztem milyen céllal jöttem. Voltak vendégek és foglalt asztalok, de találtam magamnak egy szépen terített helyet, így leültem. A pincér azonnal érkezett, kedvesen, mosolygósan fogadott, kulturáltan és figyelmesen viselkedett, így hamar meg is rendeltem a levest. (GALÉRIA AZ ÍRÁS VÉGÉN)


 

Gyula étterem


Miután az étel az asztalomra került, először fotózni kezdtem. Előre eldöntöttem, hogy csak akkor írok a tapasztalataimról, ha a hely és az étel is elnyeri a tetszésemet. Nem nehéz kitalálni, hogy ez végül így is történt.
A kóstolásnál klasszikus ízeket is vártam: tiszta alaplevet, jól elkülöníthető zöldségeket, megfelelő állagú húst és talán egy kevés izgalmat. Utóbbi elsőre furcsán hangozhat egy ilyen ételnél, de kíváncsi voltam, megjelenik-e valamilyen apró, említésre méltó plusz élmény a fogyasztás során.
A gyönyörű, enyhén aranyszínű, zavaros jegyek nélküli leves gazdag, tartalmas és esztétikusan tálalt fogás volt. Érezhető volt, hogy a szakács pontosan tudja, miből mennyi szükséges bele. Bár ízlés kérdése, én nem kedvelem a túlfűszerezett, túlsózott ételeket. Itt szépen kirajzolódtak az alapanyagok ízei, megfelelően bántak a hozzávalókkal. Mindenből éppen annyi került a levesbe, amennyit indokoltnak éreztem, minden kanál mellé jutott egy-egy jóleső falat is. Bőséges volt a mennyisége is.
Az izgalmat végül egy apró meglepetés adta: a levesben két félbevágott fürjtojás is helyet kapott. Erre nem számítottam. Az első kanalazásoknál még azt hittem, valamilyen szabályosra metszett zöldségféle került a tányérba, de kóstoláskor egyértelművé vált, hogy tojásról van szó. Ráadásul nem egyszerűen főtt változatban: enyhén füstölt, talán kissé pirított felületet is kapott. A füstölésből éppen annyit, hogy ne vigye el a leves ízét, hanem hozzáadjon. Egy apró, de emlékezetes részlet.
Ez a gyöngytyúkhúsleves nem kíván emléket felülírni: nem versenytársa akar lenni a nagymama főztjének, és nem is szeretne több lenni annál, ami. Ha azonban valaki hagyományos ízvilágú, gondosan és gazdag tartalommal készített levest keres éttermi környezetben, itt egy megbízható, korrekt változattal találkozik, amelyet ráadásul kifejezetten szép környezetben fogyaszthat el, jó időben akár a teraszon is az Élővíz-csatorna partján.
Nagyon ízlett, jó élménnyel jöttem el, mindenkinek ajánom!

írás, fotó: Pénzes Sándor

Gyula étterem

Felicita apartman Gyula

Ez a weboldal cookie-kat használ. A böngészés folytatásával hozzájárul azok használatához. További információkElfogadom