Elek Zsuzsi gyulai önkéntes és a kerecsendi roma fiatalok

Elek Zsuzsi tíz évvel ezelőtt csatlakozott a kerecsendi hátrányos helyzetű, cigány származású gyermekeket táboroztató önkéntesek csapatához. Segítőivel azóta egyesületként is működnek, (Világítani Fogok Egyesület) az éves nyári táborok mellett két éve havi egy-egy, programokkal teli hétvégét is szerveznek a gyerekeknek, kamaszoknak és számos egyéb kisebb-nagyobb dologgal próbálják a helyi lehetőségeket egy kicsit bővíteni.


Elek Zsuzsi így ír és emlékezik a mögöttük álló időszakra:
"Az elmúlt 10 évben mindig nagyon fájt, hogy a helyi szuper értékes gyerekeknek (és családoknak) nincsenek (sincsenek) ugyanolyan lehetőségeik, mint mondjuk nekem. Menet közben nagyon sokat tanultam a társadalmi egyenlőtlenségekről, az eltérő életesélyekről, a szegénység újratermelődéséről és arról, hogy a magyarországi társadalompolitikai intézmények és intézkedések hogyan részesítik előnyben az eleve jobb helyzetben lévő közép- és felsőközéposztálybeli embereket, miközben a számtalan rendszerszintű akadállyal szembenéző, rosszabb helyzetben lévők nem kapnak valódi lehetőségeket. Ahogyan nem volt soha valódi, központi elköteleződés a magyarországi cigányság integrálására sem.


4 évvel ezelőtt a doktori iskolámba egy kerecsendi fiatalokkal készített részvételi akciókutatás (RAK) tervével jelentkeztem és vettek fel, amiről most végre szeretnék mesélni egy kicsit. A fiatalokkal végzett részvételi akciókutatás (amit a szakirodalom RAK elnevezése nyomán FRAK-nak kezdtünk hívni) egy olyan innovatív kutatási módszer, ami egyben egy fiatalkori fejlesztőprogram is. Azért „részvételi”, mert az az alapfelállás, hogy nem én kutatok kutatóként valakikről, és írok belőle disszertációt, tanulmányokat anélkül, hogy az érintetteknek ebből közvetlenül haszna lenne, hanem az érintettek kutatáshoz való jogukkal élve, a saját életük szakértőjeként, kutatóként vesznek részt az egész folyamatban. Közösen találjuk ki, hogy milyen őket érdeklő témáról kutassunk, együtt visszük végig magát a kutatást, miközben ők számtalan dolgot tudnak tanulni, készségeket tudnak fejleszteni (pl kritikai gondolkodást) és új helyzetekben próbálhatják ki magukat, nőhet az önbizalmuk. Azt szeretném feltárni, hogy mik a helyi hátrányos helyzetű, cigány származású fiatalok valódi nehézségei, akadályai, vágyai és lehetőségei - hogy együtt, közösen tudjunk tenni olyan dolgokat, amik valóban segítik őket (amellett persze, hogy a kutatás segítse az egyesületünk jövőbeni munkáját is). Attól „akciókutatás” ugyanis az akciókutatás, hogy nem áll meg a folyamat a tudástermelésnél: a kutatás célja, hogy az eredményeink alapján az érintettekkel együtt valósítsunk meg olyan akciókat, amik változást hozhatnak nem csak a résztvevők, hanem a tágabb közösség életében is.
 
Amikor először hallottam a RAK módszeréről és koncepciójáról, teljesen lenyűgözött, ezért is jelentkeztem a doktori iskolába. A doktori iskolában töltött első két, tanulmányi év után készítettem interjúkat kerecsendi szakemberekkel és néhány kamasszal, készültünk helyi fiatalok két csoportjával egy UNICEF-es versenyre, majd 2 hónapon át csináltam egy esettanulmányt egy résztémáról.
Az amerikai ösztöndíjprogramom (melynek a FRAK szintén az itthon megvalósított záróprojektje) és az egyéb egyesületi önkéntes teendők miatt a konkrét részvételi akciókutatásom kezdése azonban mindig tolódott. Idén márciustól heti két napos jelenléttel július közepéig terveztem a kutatást, de ezúttal a vírushelyzet szólt közbe. Amikor azonban enyhültek a szigorítások, gyors elhatározással, fizetés nélküli szabadságot kérve a nyárra, költöztem június 9-én Kerecsendre, és két hét (a biztonság kedvéért) önként vállalt karantén után belevágtam a kutatásba!
2020. június 22-e óta folyik a kutatásunk a helyi fiatalok egy 10 fős, nagyon kitartó csoportjával!! A csoportban elképesztően klassz 13-22 éves fiúk és lányok vannak: okosak, érzékenyek, viccesek, tele élettel és szeretettel! Bár a kutatás nagy részét szerettem volna a július 13-19 közötti nyári táborunk előtt elkészíteni, hamar beláttam, hogy az alapos munkához több időre van szükségünk, ezért a munkánk a nyári tábort követő pihenő óta is tart! Életem egyik legnagyobb kihívása, egyben legizgalmasabb, legszebb, legfárasztóbb két hónapja ez. A fiatalokkal heti 5-6 nap találkozunk (szinte minden estét együtt töltünk), a kutatói alkalmak mellett sokat játszunk, szervezünk kikapcsolódó estéket is (meglepi szalonnasütéssel, nagy sétával, pizza rendeléssel, táncolással).
A csoporttagok által sok beszélgetést követően közösen választott témánk a fiatalkori gyermekvállalás, azzal a fókusszal, hogy megéri-e letenni a szakmát. Készítettünk már kérdőívet, amit több mint 50 fiatal töltött ki, szerveztünk csoportos interjút és még egyéni interjúkat is fogunk készíteni. Már most nagyon sokat tanultunk a témáról, és még nincs vége a kutatásnak!
2020. augusztus 15-én az egész csoporttal beszámolhattunk a kutatásunkról Gyulán a helyi kortárs segítőknek és ifjúsági szakembereknek. A fiataloknak ez is egy óriási tanulási lehetőség volt és egyben egy nagyon-nagyon megérdemelt jutalom út is. Nagyon szeretném, hogy ezzel az előadással sok tapasztalatra, nagyobb önbizalomra tehessenek szert, a munkájukat megérdemelten megbecsültnek érezhessék, és mivel ezek a fiatalok nem jutnak el nyaralni, lett egy szuper kirándulásuk idén nyáron! Azért is tettem Gyulát az első előadásunk helyszínéül, mert az ő utánozhatatlan vendégszeretetüket és befogadásukat jó pár éve hálásan élvezve végre én is meg tudtam nekik mutatni, hogy honnan származom, megismerhették az én családomat.
Egy gyönyörű emlékkel gazdagodtak és tértek haza városunkból."

 

 

Ez a weboldal cookie-kat használ. A böngészés folytatásával hozzájárul azok használatához. További információkElfogadom