Oázis apartman Gyula szállás

Erdélyi bivalyok

Amikor átlépem a határt Erdély felé és meglátom a hegyeket, egyre jobban magam mögött hagyva az alföldi tájat, izgalom lesz úrrá rajtam, várom az újabb kalandot és talán nem tévedek, ha azt mondom, így volt ez a túratársaimmal is. Valami olyan, mint amikor a vágyakat kezdi felváltani a beteljesülés élménye, vagy legalábbis az afelé vezető út ígéretekkel teli izgalma.
A Bihari-hegyek lábánál óriási csordákban legelő állatokkal találkoztunk, melyek lassan, komótosan néha közúton, vagy azt keresztezve haladtak a tűző napon a legelőkre. A mezőn agyagos tócsákban hűsöltek a bivalyok. Ilyet mifelénk nem lehetett látni, épp ezért felbecsülhetetlen érték, élmény volt az, hogy néhány tíz kilométert kellett csak megtenni és beléphettünk egy másik valóságba.
Akkor, számomra a digitális korszak kezdetén meglévő gépemmel messziről fotózni nem lehetett állatokat. Egy módja volt csak közel kerülni a bivalyokhoz: a hason csúszás. Nagyon kíváncsi voltam hogyan dagonyáznak, mekkora lyukakban hűsölnek. Karnyújtásnyira akartam tőlük lenni. Ez persze nem teljesen sikerült, de azért a lehetőtérségekhez képest elégetetten tápászkodtam fel és követtem a őket beljebb, az útról már nem látható hűsölő helyükre. Egy kis múltidézés bivalyokkal abból a korból, amikor a 4 megapixeles-es felbontás nagynak számított és az azóta már elfelejtett samart media kártya 16MB(!)-os kapacitását kihasználva kellett olykor egyre lejjebb tekerni a felbontást, hogy még több kép születhessen.
A galéria második felében később készül fotók is láthatóak, melyeken közelebbi bivalyportrék is vannak.

 

 

A határhoz közeli hegyek lábához érkezve sokszor úgy érzem magam, ott vagyok, ahonnan bármerre indulok érdekes helyekre juthatok. A hely és az ottaniak tiszteletével nézek előre, hagyom magam mögött a tájat. Olyan mint amikor azt érzi az ember, nincs rossz irány, ezért is -némi túlzással- mindegy merre indulsz.



Szinte kivétel nélkül megtaláljuk közös nyelvünket az ottaniakkal, legyen az román, vagy magyar. Ezt a nyelvet mindenhol beszélik a világon és mindenhol ugyan azt jelenti. Így hívják: mosoly. Románok és magyarok. Amikor kint járok kapok egy-egy ajándék pillanatot az élettől. Ahol búcsúm után a pásztor hölgy és a kutyája egymásra néz, nem tudom másnak nevezni. A fűben guggolva a gépem elkattintva köszönetet mondok.


 

 

Oázis apartman Gyula szállás

Ez a weboldal cookie-kat használ. A böngészés folytatásával hozzájárul azok használatához. További információkElfogadom