Oázis apartman Gyula szállás

Sóvirág-avagy a létezés eufóriája

Az előadás után nehéz volt megszólalni. Mondatok, melyek végére a pontot a csend teszi. A döbbenetes csend, melyekbe időnként a jelen apró mosolya vegyül. Bátorító mosolyok, amiket el akarsz fogadni, de nehezen megy, mert tudod, hogy mögöttük életeket végigkísérő fájdalom lakozik. Mondatok, melyek súlyát az emberi gonoszság adja, melyeket amikor hallasz, úgy érzed minden benne van. Éva néni sok olyat is mond, amit tudtunk, amit hallhattunk már, vagy amit gondoltunk az emberiségről, a XX. századról. Tőle hallani, aki átélte, szemtanúja volt az élet gyötrelmes, megalázó, őrjítő, gyilkos eseményeinek, egészen más. Számunkra ez az előadás lehet egy szükséges mély lelki fájdalom ami azonban messze távol van azoktól a borzalmaktól, ami az emberiség mindennapjait sajnos végigkíséri. Túlélés, Auschwitz–Birkenau.
P.S.


Világszám, emberi és művészi csoda a Gyulai Várszínház Kamaratermében!

Egy 94 éves Auschwitz-Birkenau-túlélő és egy fiatal táncosnő duettje.
Éva szenvedélyes öröm-kereső, Emese folyton mindenkit meg akar váltani. Éva nem szokott búcsúzkodni, Emese szeret hazajönni. Közös anyanyelvük a tánc. Éva az utolsó tanúk egyike. Gondosan megőrzött fiatalkori ruháit mintha csak Emesére szabták volna. Emese magas, Éva még mindig magasnak hiszi magát. Hasonlítanak.
Az előadás tétje és fő kérdése az, hogy van-e átjárás e két világ között, átadható-e a tapasztalat, vagy épp fordítva: meg lehet-e érteni egy mai fiatal problémáit egy olyan súlyú élettel a hátunk mögött, mint amilyen Évának jutott? Lehetséges-e kettejük Nagy Közös Tánca?

Szereplők: Cuhorka Emese, Fahidi Éva
Rendező: Szabó Réka
Dramaturg: Peer Krisztián, Zsigó Anna
Fény: Szirtes Attila
Kosztüm: Szűcs Edit
Speciális kellék: Haraszti Janka

 

 

Oázis apartman Gyula szállás

Ez a weboldal cookie-kat használ. A böngészés folytatásával hozzájárul azok használatához. További információkElfogadom