gyula fotó

Esti séta Gyulán - emlékezés

A kutyusommal sétáltam Gyula belvárosában, amikor váratlanul megszólítottak. Egy fiatalember volt, aki mosolyogva, kedvesen nyújtotta át azt az ötszáz forintost, melyet egy perccel azelőtt a szeme láttára ejtettem ki a zsebemből egy sarokkal odébb. A fiú egészen egyszerű, természetes, becsületes szerény, de határozott gesztussal adta át. Nem volt sok pénz, de sokat jelentett számomra ez a találkozás. Ez valamiféle jel, reményt tápláló pillanat volt. Szinte biztos, hogy aki ilyen, ilyenné neveli majd a gyermekét, mert őt is ilyenné nevelték szülei. Azt hiszem megtalálni valamit és visszaadni annak, akié, majdnem olyan öröm, mint az elveszettnek hitt dolgainkkal újra találkozni. Néhány héttel később egy séta alkalmával betértem egy -azóta már bezárt- kutyabarát szórakozóhelyre, ahol lám, épp ott állt. Megismertem.

Ajánlat